Mindösszesen 10 évet tudhatott abszolút virágkorának a fonográf, mert 1887-ben egy német feltaláló Emil Berliner szabadalmaztatta a gramofon elnevezésre hallgató új szerkezetét. A gramofon olyan előnyös tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek szépen, fokozatosan, de kiszorították a piacról a fonográfot. Ilyen pozitív tulajdonságok voltak többek között, hogy a gramofon egy korong felületén létrehozott spirálmeneten rögzíti a hangot, a korong alakú lemezek, a hanghordozók lényegesen kisebb helyet foglaltak el, mint a fonográf féle hengerek, a lemez, hosszabb idejű hangfelvételt volt képes tárolni, a lemezek másolása is sokkal rugalmasabb volt. Egy hangfelvételről elkészült lemezről, akár több száz másolatot is lehetett gyártani, a lemezről készített úgynevezett nyomómintával.

A kezdetekben először csak a lemez egyik oldalára vettek fel hanganyagot, majd a mindkét oldalon lejátszható hanglemezt is bevezették. A lemezt 78-as fordulattal forgatták, tehát percenkét 78-at fordult.

A hangrögzítés történetében a BELL tudományos intézet kezdett el foglalkozni a gramofonnal, több olyan fizikai és matematikai összefüggéseket pontosítottak, kísérleteztek ki. Több éves kutatómunkájuk eredményeképpen teremtették meg 1924-ben az elektromechanikai hangfelvételi eljárást. A mikrofonnal, erősítővel és elektromos lemezvágó géppel készített felvételek frekvenciasávja és dinamikája nagymértékben túlhaladta az akusztikus felvételekét, torzításuk lényegesen csökkent. Az elektromos lemezjátszó kialakítása is napirenden volt, azonban elterjedése drágának bizonyult még akkor. Szintén a BELL Laboratóriumban foglalkoztak számottevően a sztereó hangközvetítés lehetőségével, 1931-ben meg is kezdték meg az első kísérleti sztereó hangfelvételek rögzítését/közvetítését.

 Egy amerikai rádió és hanglemeztársaság az RCA Victor 1931-ben rukkolt elő a 33 1/3 fordulatszámú, hosszan játszó lemezzel. A lejátszáshoz használt tű nyomóerejét csökkentették, a cél a lemezek hosszabb ideig való élettartama volt elsősorban. Később már a tizedére tudták csökkenteni a nyomóerőt. A 4 perces lemez műsorideje, szépen fokozatosan 20 percre növekedett, és csak hab volt a tortán, hogy a hangminőség is lényegesen javult, az úgynevezett tűzörej pedig szinte már meg is szűnt. Annak érdekében, hogy a fordulatszám csökkentésével a hangminőség ne romoljon, sőt.., jobb legyen, új lemezanyagot vezettek be, a acetilcellulóz-polivinilkloridot használtak, valamint a barázdaméreteket is csökkentették, , ezt a fajta lemezeket mikrobarázdás lemezeknek mondták másképpen.

Érdekesség azonban, hogy a hosszan tartó lemez viszonylag lassabban terjedt el, ez feltehetően a magnetofon megjelenésének, elterjedésének tudható be elsősorban.

A mágneses hangrögzítésről:

Működésének elve, a mágnesesség és az elektromágnesség törvényszerűségeire épül. Meghatározó különbség a lemezjátszóhoz képest, hogy nem csupán előre gyártott hangfelvételek reprodukálására, hanem saját, egyedi hangfelvételek készítésére is alkalmas

Mágneses hangrögzítőkről időrendi sorrendben:

1898. Poulsen dán fizikus bemutatja az első mágneses hangrögzítő készülékét.

1920. Louis Blattner fejlesztett ki, kifejezett stúdiumunkára szalagos magnetofont,

1935. Berlin. Rádió kiállítás, első mágnesszalagos hangrögzítő bemutatása K1-es (Koffer 1) MAGNETOPHON bemutatása.

A II. világháborúig szinte csak Németországban volt magnetofon, leginkább rádiós-stúdió munkákra.

Az Egyesült Államokban, ismerték fel leginkább, leghamarabb a magnetofonokban rejlő hatalmas műszaki, piaci lehetőségeket.

1946-ban megjelent a BRUSH Co. gyártmánya a Mail-A-Voice névre hallgató papírlemezes mágneses hangrögzítő, BK 501-es jelzéssel. Érdekessége, hogy főként diktafon céllal készült, tehát nem zenei hangrögzítésre.

1947-ben BK 401-es típusú papírszalagos mágneses hangrögzítő megjelenése, SOUND MIRROR néven.

1963-ban PHILIPS cég megjelenteti az első kompakt kazettás rendszerét.

A kazettás magnetofonok az orsós magnókkal szemben nagyfokú mobilitást, könnyű kezelhetőséget is nyújtottak. A kazetta, a digitális hangrögzítés megjelenése előtt szinte egyeduralkodó szerepet töltött be, mint hanghordozó médium.

Virágkorát az 1970-es, 80-as évekre tehető, ugyanis a mikrobarázdás lemezek mellett a kazetta volt a legnépszerűbb/legelterjedtebb hangmédium.

A kazettás magnetofonokat széleskörűen használták, zenei hanganyagok rögzítése, meghallgatása, tárgyalások, nyelvoktatás, riportkészítések területén.

A magnókazetta fénykorát a CD-k megjelenése, elterjedése állította meg, bár tekintettel a még forgalomban lévő eszközökre, még egyes típusokkal, szerény felhozatalban, de találkozhatunk.

Hangrögzítés, hangrögzítő eszközök, hangrögzítés szabályai, törvényi megfelelőségek állandó, és folyamatos követése, az állandó fejlesztések, változások miatt is, mindenképpen célszerű lehet a ma XXI. század emberének.